Felmérés a szexuális nevelésről – eredmények

Image: kiwihug / Unsplash.com

Noha a szexuális nevelés – vagy más néven a „szexuális és reproduktív egészségre” vonatkozó oktatás – mindig is érzékeny téma volt, legutóbbi felmérésünkből kiderült, hogy a pedagógusok, a szülők, illetve az oktatásban érintett más érintett felek többsége támogatja ennek iskolai megvalósítását, és többségük úgy véli, ezt 15 éves kor előtt érdemes elkezdeni. Az iskolák azonban nem rendelkeznek egyértelmű stratégiával a szexuális nevelésre vonatkozóan és kevés támogatást is kapnak hozzá, így a pedagógusok gyakran úgy érezhetik, magukra maradtak e feladat teljesítésében.

Az európai országok többségében a szexuális nevelésre vonatkozó tantervek kidolgozása, végrehajtása és ellenőrzése a nemzeti oktatási minisztériumok feladata, a konkrét tananyagról azonban főként az iskolák döntenek. Az UNESCO szerint, a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó oktatás akkor lehet hatékony, ha átfogó megközelítésű, „a szexualitás kognitív, érzelmi, testi és társas vonatkozásait magában foglaló tantervre épülő tanítási és tanulási folyamatként” valósul meg. A szexuális nevelés megvalósítására kidolgozott oktatási-nevelési programok a témák igen széles körét ölelhetik fel, többek között a szexuális irányultság, a nemi úton terjedő betegségek, vagy a kiskorú terhesség témáit. Az azonban minden iskolában közös, hogy kulcsfontosságú segítséget nyújthatnak a fiataloknak ahhoz, hogy elsajátítsák a megfelelő készségeket a tiszteletteljes és biztonságos érzelmi és szexuális kapcsolatokat kialakításához.

A szexuális nevelésre vonatkozó kérdőív 2019. október 10-től november 27-ig volt elérhető a School Education Gateway portálon, és összesen 320 fő töltötte ki. A válaszadók 41%-a pedagógus volt, a felmérés többi résztvevője az oktatásban érintett más felek (37%), illetve a szülők és kutatók (22%) köréből került ki.


Eredmények (N=320)

1. Az Ön véleménye szerint milyen életkorban kell megkezdeni az iskolában a fiatalok oktatását a szexuális és reproduktív egészségről? Kérjük, csak egy választ jelöljön meg.

Survey on sex education - Graph 1

Noha szinte az összes válaszadó (99%) egyetértett abban, hogy fontos a szexuális és reproduktív egészségről beszélni a fiatalokkal, abban a tekintetben megoszlanak a vélemények, hogy erre milyen életkorban kerüljön sor. A válaszadók többsége (89%) úgy gondolta, hogy a diákok 15 éves kora előtt el kell kezdeni foglalkozni a témával – ezen belül 47% szerint 12 és 15 éves kor között, 42%-uk szerint pedig már 11 éves kor előtt érdemes bevezetni a kérdést az oktatásba.

Kisebbségben – mégis szignifikáns arányban – volt azon válaszadók köre (10 válaszadóból 1), akik szerint az iskolai szexuális nevelést legkorábban a diákok 16 éves korában helyénvaló megkezdeni.

2. Véleménye szerint kinek lenne a feladata, hogy a szexuális és reproduktív egészségről beszéljen a fiatalokkal? Tetszőleges számú választ megjelölhet.

Survey on sex education - Graph 2

A válaszadók több mint háromnegyede (81%) gondolta úgy, hogy elsősorban a szülők vagy a gondviselők feladata a fiatalok szexuális nevelése. A többség az iskolai tanácsadókat (74%), a helyi egészségügyi szolgáltatókat (72%) és az iskolai tanárokat, pedagógusokat is alkalmasnak (68%) találta erre a feladatra. A felmérés résztvevőinek egy jelentős hányada (közel 42%) szerint az ifjúsági vezetőknek és a fiatalokkal az iskolán kívül foglalkozó pedagógusoknak is részt kell vállalnia ebben a feladatban.

Hatból egy válaszadó gondolta úgy, hogy a fiataloknak online csatornákon keresztül is érdemes tájékozódnia, például szakértőktől és közösségi felületeken kialakított közösségektől. Még ennél is kisebb volt azok köre (9%), akik szerint egyéb szervezeteknek vagy személyeknek kellene gondoskodnia a szexuális nevelésről.

3. Az Ön régiójában ki nyújt támogatást a pedagógusoknak a szexuális és reproduktív egészsé témájának fiatalokkal történő megbeszéléséhez? Tetszőleges számú választ megjelölhet.

Survey on sex education - Graph 3

Noha a válaszadóknak több mint a fele (53%) jelezte, hogy a pedagógusok semmilyen releváns támogatásban nem részesülnek a szexuális nevelés tekintetében, nem elhanyagolható azon válaszadók köre sem, akik arról számoltak be, hogy oktatási minisztériumuk útmutók és források biztosításával segíti a pedagógusok munkáját (33%). Emellett a megkérdezettek egynegyede (25%) jelezte, hogy helyi egészségügyi szakemberek is támogatják az iskolai szexuális nevelést.

Hozzávetőleg ötből egy válaszadó válaszolta erre a kérdésre azt, hogy a pedagógusoknak iskolájuk egészségügyi munkatársai (tanácsadók, ápolók – 20%), illetve helyi szervezetek (19%) nyújtanak támogatást a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó oktatáshoz.

Csupán tízből egy válaszadó jelezte azonban azt, hogy a helyi vagy regionális oktatási hatóságok pedagógus továbbképzési lehetőségeket biztosítanak ebben a témában.

4. Az Ön iskolájában, vagy egy Ön által ismert iskolában milyen témákat foglal magában a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó oktatás? Tetszőleges számú választ megjelölhet.

A lista forrása az UNESCO „International technical guidance on sexuality education: an evidence-informed approach” című kiadványa, mely a következő linken elérhető: https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000260770

Survey on sex education - Graph 4

Erre a kérdésre a válaszadók túlnyomó többsége (86%) azt válaszolta, hogy az emberi testtel és ennek fejlődésével foglalkoznak leginkább iskolájukban vagy egy általuk ismert iskolában. Ennél kisebb, de szintén meglehetősen nagy arányban (58%) esik szó a szexuális és reproduktív egészségről.

A válaszadók iskoláinak hozzávetőleg az egy harmadában (34%) foglalkoznak a szexuális nevelés részeként a kapcsolatokkal (család; barátság; szerelem és romantikus kapcsolatok), és hasonló arányban az erőszakhoz és a biztonsághoz (beleegyezés; magánélet; testi épség) kapcsolódó kérdésekkel (31%).

A kevésbé gyakran – ugyanakkor a válaszadók iskoláinak még mindig szignifikáns százalékában – érintett témák közé tartozik a szexualitás és az értékek, a jogok és a kultúra kérdésköre (23%); az egészség és a jól-lét biztosításához szükséges készségek (21%); valamint a „gender” vagy társadalmi nem témája (20%).

5. Létezik az iskolában egy egyértelmű eljárás, melyet követve a munkatársak  segítséget nyújthatnak azon diákoknak, akiknek a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos kérdései vagy aggodalmai vannak?

Survey on sex education - Graph 5

Az 5. kérdésre a felmérés résztvevőinek több mint a fele (51%) azt válaszolta, hogy iskolájukban semmilyen eljárás nincs a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos aggodalmakat jelző diákok támogatására. Ugyanakkor 40%-uk jelezte, hogy a pedagógusok maguk veszik kézbe a problémákat, és ilyen eljárás hiányában eseti alapon kezelik az ilyen helyzeteket.

A válaszadóknak csupán a 8%-a jelezte, hogy iskolájukban létezik egy egyértelműen lefektetett eljárás a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos problémákat, kérdéseket vagy aggodalmakat jelző egyének támogatására.

Összegzés:

A felmérésből kiderült, hogy széles körű az egyetértés abban a tekintetben, hogy az iskoláknak hozzá kell járulnia a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó oktatáshoz. A válaszadók többsége – hozzávetőleg tízből kilenc – szerint az iskolai szexuális nevelést a diákok 15 éves kora előtt meg kell kezdeni.

Noha az Európai Unió tagállamainak többségében kötelező az iskolai szexuális nevelés biztosítása, az nemcsak az nemcsak országonként, de még az egyes iskolák esetében is eltér, hogy ez milyen témákra terjed ki. A felmérés szerint a gyakrabban előforduló témák közé tartozik az emberi test és ennek fejlődése, valamint a szexuális és reproduktív egészség témája. Jóval kevésbé gyakran foglalkoznak az iskolákban az olyan témákkal, mint a szexualitás és a szexuális viselkedés; a szexualitás és az értékek, a jogok és a kultúra; illetve a gender vagy társadalmi nem.

A felmérés eredményei alapján elmondható, hogy a pedagógusok mellett a szülőktől és a gondviselőktől is elvárható, hogy megbeszéljék ezeket a fontos kérdéseket a fiatalokkal. Ennek ellenére a pedagógusoknak a fele jelezte, hogy ehhez nem kapnak kellő támogatást – a válaszadóknak csupán az egyharmada számolt be arról, hogy oktatási minisztériumuk útmutatókkal és forrásokkal támogatja a szexuális nevelést, és még ennél is jóval ritkábban fordul elő, hogy a pedagógusok számára képzéseket rendeznek meg ebben a témában (a válaszadók egytizede számolt be ilyen lehetőségekről).

Mindezek mellett a felmérés résztvevőinek iskolái között szinte eltörpül azoknak a köre, melyek egyértelmű eljárási rendet dolgoztak ki a diákoknak a szexuális neveléssel kapcsolatos szükségleteinek és ignyeinek kielégítésére. Ugyanakkor ez a hiányosság nem akadályozza meg a pedagógusokat abban, hogy ők maguk foglalkozzanak a diákok ilyen jellegű problémáival vagy kérdéseivel – tízből több mint négy válaszadó szerint iskolájukban a pedagógusok önállóan nyújtanak segítséget a diákoknak ezekben a kérdésekben.


Melléklet: A válaszadók foglalkozása

Survey on sex education - Graph 6