Education Talks: Vegyes tanulás – a hozzávalók összevegyítése

Hogyan hasonlít a tanulás a ginhez? Milyen keretrendszerek segíthetnek nekünk megérteni a vegyes tanulás módszerét? Michael Hallissy, függettlen kutató, és a H2 Learning alapítója erről a rendkívül időszerű és változatos módokon definiált koncepcióról osztja meg gondolatait.

Mi a vegyes tanulás?

A vegyes tanulás módszerének lényege az iskolai tanulás kombinálása a távoktatással, beleértve az online tanulást. Fontos hogy a távoktatás alatt nem kizárólag online tanulást értünk. Ez a meghatározás meglehetősen tág, így a „vegyes tanulás” kifejezésre egy ernyőfogalomként tekinthetünk, ami alá kontextustól függően sok definíció befér. Véleményem szerint ez nagyon fontos, hogy a „vegyes tanulásnak” nincs egyetlen szigorú, általánosan érvényes meghatározása. A közelmúltban ellátogattam egy iskolába, ahol azt mondták, „vegyes tanulást” tanítanak, azaz teljesen félreértelmezték és rosszul használták a kifejezést, amivel én nem értettem egyet. Ha jól emlékszem, azt mondtam nekik, hogy fontos, hogy megértsék, hogy a saját kontextusukban mit jelent a „vegyes tanulás”.

Hogyan működik a vegyes tanulás a gyakorlatban?

Ami engem illet, egyik kollégámmal, Deirdre Butlerrel, a Dublin City University professzorával úgy gondolunk a „vegyes tanulásra”, mint a kevert ginre. A kevert gin készítéséhez többféle növényt használnak föl, és az összetevőktől, illetve a készítés módjától függően különböző ízű italok jönnek létre. A kérdés az, hogy mi milyen hozzávalókkal dolgozunk? Melyek azok az elemek, amelyekből választhatunk a „vegyületünk” megtervezése során?

Az első alkotóelem a tanulás helyszíne. Olyan helyszínt kell találnunk, ami megfelel diákjaink szükségleteinek. Tehát el kell döntenünk, hogy az iskolában szeretnénk tanítani, úgy, hogy fizikailag is ott tartózkodunk? Esetleg egy online felületen tanítsunk valós időben? Vagy olyan tanulási tevékenységeket tervezzünk, amiket a diákok saját időbeosztásuk szerint, önállóan hajtanak végre, esetleg egy számítógépen, vagy más médiumokat használva – papíron dolgoznak, elmennek egy múzeumba, és a többi, és a többi. Tehát hol történik meg a tanulás, és hogyan vegyítsük a különböző helyszíneket.

A másik fő szempont az, hogy hogyan történik a tanulás, azaz, ahogy én nevezem: mi lesz a tanulási stratégia? A University College London professzorának, Diana Laurillardnak és kollégáinak munkájára építve kidolgoztunk egy keretrendszert, amit ABC keretrendszernek hívunk. A keretrendszerben Diana Laurillard társalgási modelljének megfelelően a tanulás hat típusát határoztuk meg. Ezek a következők: elsajátítás, együttműködés, megbeszélés, kutatás, gyakorlat és alkotás. Kollégáimmal ezekhez még hozzáadtuk a társas és érzelmi jóllétet, illetve az értékelési lehetőségeket. Ez a keretrendszer arra késztet minket, hogy átgondoljuk a tanulási célokat, azaz hogy mit szeretnénk, hogy a diákok elérjenek. A tanulási célok eléréséhez pedig megfelelő eszközöket kell választanunk a rendelkezésre álló technológiák közül. Például, ha azt szeretnénk, hogy megismerjenek valamilyen tartalmat a tanóra előtt, megoszthatunk velük mondjuk egy YouTube videót. Ezzel az elsajátítást támogatjuk. Ha azt szeretnénk, hogy online együttműködést folytassanak, egy erre alkalmas technológiát kell választanunk, például a Microsoft Teams eszközt, vagy ehhez hasonlót. Ha azt szeretnénk, hogy még a tanóra előtt vagy a tanórán tartsanak egy megbeszélést, de valamiért nem tartózkodhatnak egyszerre egy fizikai térben, – mint ahogy manapság nem tehetik – ehhez is érdemes olyan eszközt használnunk, mint a Teams, a Zoom vagy a Google Classrooms. Sok választási lehetőségünk van. Azonban folyamatosan szem előtt kell tartanunk a választott tanulási stratégiát, és azt, hogy a különböző technológiák hogyan segítik ezek végrehajtását. Ezek tehát a vegyes tanulás legfőbb elemei. Végső soron a tanárnak kell eldöntenie, hogy saját kontextusában melyek a legmegfelelőbb alkotóelemek a vegyes tanulás megvalósításához.

Milyen tanulságokat vonhatunk le a COVID-19 világjárvány miatti iskolabezárások idején folytatott oktatásból?

Ebben az időszakban, pontosabban 2020. március 12. óta a tanárok rengeteg időt és energiát fektettek az új technológiák használatának megtanulásába. A Mishra és Koehler szerzőpáros „TPACK” keretrendszerében – mely Shulman munkájára épül – ez technikai tudásként szerepel: ez a digitális eszközök ismerete. a digitális eszközökkel kapcsolatos tudásként. Ugyanakkor már számos pedagógus és iskola felismerte, hogy ez csupán egy darabja a kirakósjátéknak: a valóban minőségi tanítási és tanulási folyamat biztosítása érdekében túl kell lépnünk a technikai tudáson. A TPACK keretrendszer szerint ehhez kombinálnunk kell a pedagógiai szakismeretet, a tantárgyi szakismeretet és a technikai ismereteket. Például ha matematikát tanítunk digitális eszközök segítségével, vegyes tanulás formájában, egyszerre kell átgondolnunk a tananyagot, a legjobb tanulási stratégiákat és a technológiákat, és ezt a hármat összevegyítve találjuk el a céltábla közepét, így jutunk el a TPACK tudáshoz (TPACK: Technological Pedagogical Content Knowledge – technikai-pedagógiai-tartalmi tudás).