Az oktatási rendszereken belüli együttműködésnek a hálózatépítéstől az iskolák formálisabb klaszteralakításáig számos formája lehetséges. A „hálózatépítés” keretén belül a tanárok és az egyéb iskolai munkatársak ötleteket vitatnak meg és követendő gyakorlatokat osztanak meg adott témakörökben, illetve az egyes iskolák és közösségek javát szolgálva forrásokat osztanak meg kölcsönösen. A „klaszteralakítás” egyazon város vagy helyi régió több iskolájának rendszerint formálisabb jellegű csoportosulása, közös jövőképpel és fejlesztési folyamatokkal, valamint döntéshozatallal. Az iskolák képviselői forrásmegosztás vagy az iskolák és az egész régió számára előnyös nagyobb kezdeményezések közös megvalósítása érdekében fognak össze.
A tagállamokban indított sikeres kezdeményezések alapján ez a munkamódszer különösen hasznosnak bizonyult a következő területeken:
- az oktatási szintek közötti átmenetek megkönnyítése (pl. a kisgyermekkori nevelésből és gondozásból az alapfokú oktatásba, az alapfokúból a középfokú oktatásba, a szakoktatást és szakképzést is beleértve);
- a tanulók támogatásának folytonossága az iskolák, illetve régiók között, a diákok oktatásának teljes ideje alatt;
- a tanulók támogatásának biztosítása (pl. különböző megközelítéseket összehangoló multidiszciplináris csapatok);
- szülői szerepvállalás; valamint
- tanárképzés, különösen a tanárok folyamatos szakmai továbbképzése.
A fentiek mindegyike hozzájárulhat a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez.
A tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy könnyebb elérni az iskolák közötti együttműködést a helyi önkormányzatok és a nemzeti hatóságok részvételével és támogatásával, a nemzeti körülményeknek megfelelően.
A helyi önkormányzatok a központosított rendszerekben is segíthetnek megküzdeni a fiatalok korai iskolaelhagyáshoz vezető családi és társadalmi problémáival, például a tanulók iskolai környezeten kívüli életére vonatkozó, megkeresésre irányuló törekvések útján. A nemzeti hatóságok az ilyen regionális/helyi együttműködés lehetővé tételével és ösztönzésével, valamint a kezdeményezések finanszírozásával segíthetnek. A nemzeti és a helyi oktatásügyi szervek emellett kiváló helyzetben vannak ahhoz, hogy az egyéb kormányzati szervekkel és szolgálatokkal kapcsolatot tartva összehangolják a korai iskolaelhagyással kapcsolatos politikákat.
Példa iskolaklaszter-alakításra: Portugália
Portugália az iskolarendszer nagyobb átszervezésébe kezdett, a földrajzi eltérések problémájának megoldását tűzve ki célul mind vidéken (ahol sok a kis méretű, elszigetelt iskola), mind pedig a városokban (ahol az iskolák gyakran túlzsúfoltak). Az átszervezés célja a 2000-es PISA-felmérés eredményeinek javítása, valamint olyan problémák megoldása volt, amelyek a diákok nagy fokú lemorzsolódásához vezettek. Az átszervezés „iskolaklaszterek” hálózatát vezette be, amelyek több iskolát (különféle szintűeket – a kisgyermekkori neveléstől és gondozástól kezdve a középfokú oktatásig) kapcsolnak össze egy oktatási projektben, egy fő iskolavezető irányítása alatt. Egy tipikus klaszterbe 5–10 iskola-előkészítő intézmény és általános iskola tartozik, amelyekhez alsó középfokú iskolák, valamint egy felső középfokú iskola kapcsolódik. Az országban jelenleg 811 klaszter, illetve csoporton kívüli középiskola működik.
Európai Bizottság, iskolai szakpolitikával foglalkozó munkacsoport, korai iskolaelhagyás Országelemző workshop: Iskolák irányítása és együttműködésen alapuló gyakorlatok, Portugália, 2014. november 11-14.
További információk:
Bennet, B., A. Daughtrey, and A. Wieder, Collaboration: Closing the Effective Teaching Gap, Center for Teaching Quality, Carrboro, North Carolina, 2009.
MacNeil, J., School- and Cluster-based Teacher Professional Development: Bringing Teacher Learning to the Schools, Working Paper #1, US AID, Washington, D.C., 2004.
További olvasnivalók:
Lock, A., Clustering together to advance school improvement: working together in peer support with an external colleague: Full Report, National College for Leadership of Schools and Children’s Services, Nottingham, UK, 2011.
