A tanulók társas és/vagy családi életében lehetnek nehéz időszakok, illetve érhetik őket olyan negatív iskolai tapasztalatok, amelyek letéríthetik őket pályájukról. A tanulási nehézségek, társas-érzelmi zavarok vagy a passzivitás korai észlelése létfontosságú – még mielőtt ez az iskolai hiányzásban vagy nem megfelelő magaviseletben mutatkozna meg. Az iskolának – a családdal együttműködve – korai figyelmeztető és ellenőrző rendszert kell kialakítania. A hatékony azonosításra és nyomon követésre nem bürokratikus és fegyelmi eljárásként kell tekinteni, amely pusztán nyilvántartásba veszi a hiányzással és rossz magaviselettel kapcsolatos incidenseket és reagál azokra, hanem támogató jellegű (figyelmeztető) rendszerként. A tanulóknak tudniuk kell, hogy számítanak, és törődnek velük.
Bár az iskolalátogatás és a tanulási folyamat nyomon követése továbbra is alapvető fontosságú, emellett tágabb perspektívából is látni kell a tanulókat és helyzetüket. A korai észlelésnek az egyénről kialakított átfogó képen kell alapulnia, amelyben társadalmi, családi és emocionális tényezők is szerepelnek. Figyelembe kell venni továbbá a kritikus életesemények (köztük a traumatikus események) hatását a fiatalok személyes fejlődésére.
A nyomon követés különböző szempontok nyilvántartásának folyamatos vezetését jelenti, beleértve az egyes tanulók társas-érzelmi jóllétét, a hovatartozás érzését, tanulási folyamatait, előmenetelét, iskolalátogatását, magaviseletét és minden egyéb releváns információt. Bár nehéz e kognitív és érzelmi folyamatokat nyomon követni, a csökkenő iskolai aktivitást még hamarabb jelezhetik, még az előtt, hogy az iskolakerülés és rossz magaviselet formájában megjelenne. Ezek a megfigyelések – bár nem szükséges mindegyiket formálisan nyilvántartani – hasznosak lehetnek az olyan tényezőket jelző változások észlelésében, amelyek valószínűleg akadályozzák a tanulót a fejlődésében és az iskolai előmenetelben. A társas-érzelmi zavarok kevésbé egyértelmű jeleit leginkább a tanárok és a támogató munkatársak érzékelhetik, ha bizalmi és gondoskodó kapcsolatot ápolnak az egyes diákokkal, és szorosan együttműködnek a tanuló családjával.
A módszerek és eljárások különbözők lehetnek, az azonban alapvető fontosságú, hogy a veszélyeztetett tanulók felismerését gyors és célzott intervenció kövesse. Három beavatkozási szint lehetséges:
- Univerzális támogatás – az összes diák számára
- Célzott támogatás – diákok csoportjai számára közepes szintű kockázatok vagy igények esetén
- Egyéni támogatás – intenzív intervenció krónikus vagy rendkívül magas szintű kockázatok vagy igények esetén
A nehézségek jeleinek felismerését azonnali reakciónak kell követnie egyholisztikus és közösségre összpontosító támogatási keret igénybevételével, amely segíti a tanulót a nehézségek leküzdésében és az oktatási útvonalán történő továbbhaladásban. Az egyes intervenciókat nyomon követésnek és értékelésnek kell kísérnie. Ezeknek az értékeléseknek kemény mutatókat is tartalmazniuk kell, mint például az iskolakerülésre vonatkozó adatok, illetve puha mutatókat, mint például a diákok jóllétére és az iskolai közösséghez tartozás érzésére vonatkozó felmérések.
További információk:
Európai Bizottság, Early warning systems in Europe: practice, methods and lessons (Korai figyelmeztető rendszerek Európában: gyakorlat, módszerek és tanulságok), A korai iskolaelhagyással foglalkozó tematikus munkacsoport, Brüsszel, 2013.
Európai Bizottság/EACEA/Eurydice/Cedefop, Tackling Early Leaving from Education and Training in Europe: Strategies, Policies and Measures (A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem az európai oktatásban és képzésben: stratégiák, szakpolitikák és intézkedések), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2014.
Juhasz, J., Final report on Crocoos – Cross-sectoral cooperation focused solutions for the prevention of early school leaving project background research, II. szakasz, Tempus Közalapítvány, Budapest, 2015, 3–8. o.
Nouwen, W., Clycq, N., Braspenningx, M., and Timmerman, C., Cross-case Analyses of School-based Prevention and Intervention Measures, 6. sz. projektanyag, RESl.eu projekt, Migrációs és Interkulturális Tanulmányok Központja, Antwerpeni Egyetem, 2016.
További olvasnivalók:
Baker, D. and Jansen, J., „Using groups to reduce elementary school absenteeism”, Social Work in Education, 22. évf., 2000, 46–53. o.
Gresham, F.M., Hunter, K.K., Corwin, E.P. and Fischer, A.J., „Screening, Assessment, Treatment, and Outcome Evaluation of Behavioral Difficulties in an RTI Model, Exceptionality: A Special Education Journal, 21/1. szám, 2013, 19–33. o.
Lehr, C. A., Sinclair, M. F., and Christenson, S. L., „Addressing student engagement and truancy prevention during the elementary years: A replication study of the Check & Connect model”, Journal of Education for Students Placed At Risk, 9/3. szám, 2004, 279–301. o.
Licht, B. G., Gard, T., and Guardino, C., „Modifying school attendance of special education high school students”, Journal of Educational Research, 84. szám, 1991, 368–373. o.
McCluskey, C. P., Bynum, T. S., and Patchin, J. W., „Reducing chronic absenteeism: An assessment of an early truancy initiative”, Crime & Delinquency, 50/2. szám, 2004, 214–234. o.
Reinke, W. M., Splett, J. D., Robeson, E. N., Offutt, C. A., „Combining school and family interventions for the prevention and early intervention of disruptive behavior problems in children: a public health perspective”, Psychology in the Schools, 46/1. szám, 2009, 33-43. o.
Sutphen, R.D., Ford, J.P., and Flaherty, C., „Truancy interventions: A review of the research literature”, Research on Social Work Practice, 20. szám, 2010, 161–171. o.
