A korai iskolaelhagyás iskolai és helyi szinten történő megértése és kezelése

A korai iskolaelhagyás összetett, dinamikus és többrétű probléma, amely személyes, szociális, gazdasági, oktatási és családdal kapcsolatos tényezők kombinációjából ered, és gyakran kötődik a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzethez. Ritkán hirtelen meghozott döntés, általában a rossz tanulmányi eredmények és az oktatásból való fokozatos kimaradás hosszú folyamatának látható eredménye.

A fiatalok különböző, az egyéntől nagymértékben függő okok miatt hagyják ott az iskolát. Egyesek személyes vagy családi problémák, mások egészségügyi vagy érzelmi nehézségek miatt maradnak ki az iskolából; néhány fiatal nincs megelégedve iskoláztatásával – például előfordulhat, hogy a tananyag és az oktatási módszerek nem felelnek meg az igényeiknek, rossz a kapcsolatuk a tanárokkal vagy kortársaikkal, iskolai zaklatás áldozatai, vagy negatív az iskolai légkör. A korai iskolaelhagyás azonban láthatóan bizonyos minta szerint zajlik, és egyes fiataloknál nagyobb a kockázata, mint másoknál. A korai iskolaelhagyók nagy valószínűséggel szociálisan hátrányos helyzetű családból (például munkanélküli háztartásból, alacsony iskolázottsági szintű családból, egyszülős családból, vagy megterhelő élethelyzetben lévő háztartásból) származnak; veszélyeztetettebb csoportból származnak (pl. sajátos nevelési igényű gyermekek vagy tizenéves anyák); vagy kisebbségi illetve bevándorlói háttérrel rendelkeznek. A fiúkat a jelenség a lányoknál jobban érinti.

A korai iskolaelhagyást annak összetett jellege miatt az iskola és az összes többi érintett szereplő együttműködésével kell kezelni. A korai iskolaelhagyás csökkentését és az összes tanuló iskolai sikerességének elősegítését célzó, az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítésre van szükség. Valamennyi iskolai szereplő (osztályfőnökök, az oktatói és nem oktatói személyzet, tanulók, szülők és családok), valamint külsős oktatási és nem oktatási érdekelt felek lényeges szerepet játszanak a tanulás szempontjából hátrányt jelentő tényezők leküzdése és a lemorzsolódás megelőzése terén. Minden szereplőnek felelőssége, hogy részt vegyen egy összetartó, közös és együttműködésen alapuló fellépésben, amely multidiszciplináris és differenciált megközelítésen alapul. Ez az ökológiai szemlélet az iskolára olyan többdimenziós, interaktív rendszerként tekint, amely képes a tanulásra és a változásra. Az iskolai élet valamennyi dimenzióját a változást elősegítő, koherens módon kell megközelíteni; ami azt is jelenti, hogy a tanítás és a tanulás terén, valamint az iskola mindennapi életében mindenki (a tanulók, a munkatársak és a tágabb közösség) igényeit figyelembe kell venni.