JOPO – RUGALMAS ALAPSZINTŰ OKTATÁS

Finnországban az egyéni igényeket figyelembe vevő olyan innovatív tanítási módszereket és technikákat fejlesztettek ki, melyek gyakorlaton alapuló tanítással, kis csoportokkal, tevékenység közbeni tanulással, és különböző tanulási környezettel csökkenik az iskolaelhagyást.

A rugalmas alapszintű oktatás (JOPO®), a Finn Oktatásügyi Minisztérium 2006-ban indított projektje. Célja, hogy olyan új tanítási módszereket és technikákat fejlesszen ki, melyekkel csökkenthető az iskolából való lemorzsolódás. Az új módszertan az egyéni különbségeket figyelembe véve használja a gyakorlat alapú tanítást, a kiscsoportos oktatást, a tevékenység közbeni tanulást és a különböző tanulási környezetet. A JOPO intézkedései a különböző szakmák együttműködésével, korai beavatkozással és az iskola-otthon közötti kapcsolat megerősítésével abban támogatja a tanulókat, hogy befejezzék az iskolát és további képzésre jelentkezzenek. A JOPO a 7–9. osztályos, 13–15 éves tanulókat célozza. 2013-ban körülbelül 1800 diák vett részt a JOPO projektben.

A JOPO-tevékenységeket kis csoportokba szerveződve, egy tanár és egy másik szakember segítségével végzik. A tanárok általában különleges képzésen vesznek részt és segítőik többnyire ifjúságsegítők, ifjúságoktatók, közösségi pedagógusok vagy különleges tanulási igényű diákokkal foglalkozó segítők. A legjellemzőbb oktatási formák a kiscsoportos és az egyéni tanulás; a tevékenység közbeni tanulás, valamint esetlegesen más tárgyak elsajátítása hagyományos iskolai csoportokban. Az egyéb tevékenységek az iskolai táborokat és különböző kirándulásokat foglalják magukban, amelyek célja, hogy a csapat- és csoportszellemet erősítsék. Ezen kívül a tanulók kifejezett rájuk szabott oktatási formákban és speciális kurzusokon is részt vesznek.

A JOPO-csoportok főként cselekvésen alapuló tanulási módszereket fejlesztettek ki, amelyek a tanár által irányított oktatás helyett az érdeklődésalapú, kooperatív- és projektalapú tanulást emelik ki. A JOPO-projekt tantárgyak helyett témákban gondolkodik, sokkal inkább foglalkozik az egyéni igényekkel és a helyezettől függő időbeosztással. A különböző csoportokban az egyes módszerekre eső hangsúly is enyhén eltérő lehet. Vannak olyan csoportok, ahol a különleges tanulási igényekre és az egyéni oktatásra fókuszálnak, másokban viszont inkább a tevékenység alapú tanulást preferálják. Lehetnek olyan csoportok is, ahol a diákok erősségei és érdeklődési köre a kiindulópont, mely erősíti önértékelésüket, magabiztosságukat és jövőbeli terveiket. Minden csoportban háttérbe szorulnak a tényleges instrukciók és az alapvető nevelési célokra, vagyis az életvezetési készségekre (időbeosztás, csoportmunka) és a társas viselkedés szabályainak elsajátítására fordítják a legtöbb időt.

A JOPO-csoportba való felvétel legfőbb okai a motivációs problémák, a kiscsoportos foglalkozások szükségessége vagy a rossz iskolai teljesítmény. A JOPO-diákokat az átlagosnál nehezebb családi- és életkörülmények jellemzik, ami pszichoszociális problémákat és bizonytalanságot okoz, továbbá átlagon felüli arányban egyszülős családokból kerülnek ki.

A JOPO tevékenységei hatékonynak bizonyultak. A résztvevő diákok szinte 90%-a fejlődött a projekt előtti állapotához képest. Azon tanulók kudarcáért, akik a JOPO segítségével sem értek el fejlődést, főként a különösen nehéz családi és életkörülmények okolhatóak. A JOPO legfőbb eredményei, hogy a diákok befejezik tanulmányaikat, csökken a hiányzásaik száma és nő a tanulási motivációjuk.

A tanulók helyzetén leginkább a kiscsoportos munka, a személyes támogatás és iránymutatás segített. A tevékenység közbeni tanulás, hiányzás esetén az azonnali beavatkozás, valamint az iskola és otthon együttműködése szintén hatékony tevékenységeknek bizonyultak. A gyakorlatban a különböző JOPO-módszerekben nemigen volt eltérés, az eredmények pedig egyénenként változó hatékonyságot mutatnak; más szóval, nem a JOPO-modell körébe tartozó bizonyos tevékenység alkalmazása, hanem inkább a diákok családi és életkörülményei döntőek a hatékonyság szempontjából. Egyes diákoknál tehát működik egy adott módszer, míg más diákoknál nem. Az elért eredményeket befolyásolta az a tényező, hogy milyen mértékű volt a diákok részvétele a szokásostól eltérő programokban, főként a tevékenység közbeni tanulásban és iskolai táborokban. Azok a tanulók, akik legtöbbet profitáltak a JOPO-projektből, jellemzően hosszabb időt töltöttek ilyen tevékenységekkel, mint kevésbé sikeres társaik.

A JOPO-projekt módszereit állandóvá tették és belefoglalták az alapszintű oktatásról szóló törvénybe és kormányrendeletbe.

Típus
Gyakorlat
Ország
Finnország
Nyelv
BG; CZ; DA; DE; EL; EN; ES; ET; FI; FR; HR; HU; IT; LT; LV; MT; NL; PL; PT; RO; SK; SL; SV
Oktatási szint
Primary; Secondary
Az intervenció szintje
Célzott; Univerzális
Az intervenció intenzitása
Hosszabb távú
A finanszírozás forrása
Nemzeti kormány

Hozzászólások

Hozzászólás írása