Home School Community Liaison Scheme

„Az ír tapasztalat egyértelműen azt mutatja, hogy az iskolákból kiinduló oktatási kezdeményezések képesek növelni a bevont felnőttek iskolai végzettségének szintjét, és a társadalmi felelősségvállalás általános érzését kelthetik a helyi közösségekben. A szülői szerepvállalás, különösen a társadalmi-gazdasági nélkülözés területein, nemcsak a gyermekek és az iskola előnyére válik, hanem az élethosszig tartó tanulás egyik döntő fontosságú szempontja is.” (Parents as Partners in Schooling, OECD 1997.)

A HSCL-rendszer egy megelőző stratégia, amely olyan tanulókat céloz, akiknél fennáll a kockázata annak, hogy az oktatási rendszerben nem bontakoztathatják ki a bennük rejlő lehetőségeket háttérkörülményeik miatt, amelyek hajlamosak hátrányosan befolyásolni a tanulók eredményeit és az évismétlések arányát. Közvetlenül a gyermekek életében lényeges felnőtteket helyezi előtérbe annak érdekében, hogy jobban képesek legyenek támogatni a gyermekek iskolába járását, valamint részvételüket és megtartásukat az oktatási rendszerben. A rendszer célja, hogy ösztönözze a partnerkapcsolatokat a családok és az iskolák között, hogy a szülőket közelebb hozza gyermekeik tanulásához, valamint hogy fokozza a szülők alkalmasságát, ezáltal képessé téve őket arra, hogy támogassák gyermekeik oktatási rendszeren belüli sikerélményeit és hozzájáruljanak azokhoz.

A HSCL-koordinátorok olyan tanárok, akik a HSCL-beosztásba történő kinevezésük után 4 napos bevezetőképzést kapnak; e képzés során megtörténik az oktatásügyi hátrányok minden szempontjának tisztázása és feltárása, valamint az egyértelmű célszempontok felvázolása. Ezenkívül a tuslai felsővezetői csapat közvetlen kapcsolatban áll az iskolákkal és a HSCL klasztercsoportokkal, így biztosítva a következetes megközelítést a célszemélyek kiválasztása során, és egyértelművé téve annak fontosságát, egyúttal pedig azt is, hogy a HSCL-megbízatás részeként vállalt kezdeményezéseknek tisztán látható oktatási eredményei legyenek. A HSCL-koordinátor és az iskola közösen választják ki és valósítják meg a kezdeményezéseket, amelyek elfogadottan a leginkább megfelelők az adott iskola vagy körzet számára.

Az összes HSCL-koordinátor folyamatos szakmai továbbképzésben részesül, így a gyakorló szakemberek kimagasló minőségű, a bevált gyakorlatokat tükröző modulokat szolgáltatnak országos és helyi szinten egyaránt. Az iskolai tantestületek részeként a HSCL-koordinátorok gyermekvédelmi, különleges oktatási igényekkel kapcsolatos stb. képzést is kapnak. A HSCL-koordinátoroknak vállalniuk kell a folyamatos szakmai továbbképzést is saját témakörük tekintetében, hogy könnyebben vissza tudjanak térni a tantermi környezetbe, miután ötéves megbízatásuk lejár. Emellett folyamatos a teljesítménymutatók köré épülő mérési folyamat is, azzal a szándékkal, hogy biztosítani lehessen az egyértelmű számonkérhetőséget, eredményeket és megfelelő célokat, amelyek egyaránt tükrözik a HSCL-rendszer mennyiségi és minőségi jellegét.

A veszélyeztetett gyermekek középpontba helyezése kapcsán kulcsfontosságú, hogy képességfejlesztéssel támogatni lehessen a tanárokat az indikátorok felismerésében és az erőteljes tudatosság kialakításában. A korai iskolaelhagyás veszélyének kitett gyermekeket az iskolavezetéssel egyeztetve azonosítják, minek során többek között az alábbi tényezőket veszik figyelembe:

• társadalmi-gazdasági háttér;
• a korai iskolaelhagyás előfordulása a családban;
• egyszülős család;
• vándor életmódú család[1];
• hiányos jelenlét.

A célszemélyek listáját folyamatosan figyelemmel kísérik, és egyre több gyermeket azonosítanak, ahogy az év folyamán felmerülnek a gondok.  A HSCL-koordinátorok szakképzett és tapasztalt tanárok, és mint ilyenek gyakorlottak az indikátorok felismerésében, valamint alaposan ismerik azokat a problémákat, amelyekkel az oktatási szempontból hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik szembesülnek.

[1] „Az ír vándorlók őshonos kisebbség, akik a történelmi bizonyítékok szerint évszázadok óta az ír társadalom részei. Közös történelmük, értékrendjük, nyelvi szokásaik és hagyományaik hosszú időre nyúlnak vissza, ami miatt különálló csoportként tekintenek magukra ők is és mások is. A nomád hagyományokra épülő jellegzetes életstílusuk és kultúrájuk elkülöníti őket a letelepedett lakosságtól” (kivonat a 2006-ban közzétett „Report and Recommendations for a Traveller Education Strategy” című jelentésből).