3. A tanulók támogatása

Az esetleges tanulási nehézségeket fontos a kisgyermekkori nevelés és gondozás során felismerni, és még az általános iskolába lépés előtt gondoskodni a megfelelő támogatásról.  Függetlenül attól, hogy a diagnózis felállítása a megelőzési szakaszban vagy később történik, az iskolának hamar észlelnie kell a nehézségeket, illetve a kognitív, érzelmi és magatartásbeli passzivitás korai jeleit, továbbá késznek és képesnek kell lennie a helyzet kezelésére. Szükség van egy támogatási keretre, amely változatos intézkedések széles körét kínálja a tanulók különféle csoportjai számára. Az intervenciónak háromféle szintje lehetséges:

• Általános támogatás – az összes diák számára
• Célzott támogatás – diákok csoportjai számára mérsékelt szintű kockázatok vagy igények esetén
• Egyéni támogatás – intenzív intervenció krónikus vagy rendkívül magas szintű kockázatok vagy igények esetén

A tanulók számára létrehozott támogatási keretnek holisztikusnak és átfogónak kell lennie, és a tanuló életének valamennyi dimenziójára – tanulmányok, érzelemvilág, egészség stb. – ki kell terjednie. Hangsúlyt kell helyezni a bizalom, az érzelmi kötelék és az oktatással kapcsolatos motiváltság kialakítására. A támogatásnak inkluzívnak kell lennie, és figyelembe kell vennie a veszélyeztetett tanulóként való besorolással járó esetleges megbélyegzést is.

A célzott és egyéni intervenció hatékonyabb a veszélyeztetett tanuló esetében akkor, ha (az iskolán belül vagy külső szakemberek bevonásával működő) multidiszciplináris csapat valósítja azt meg, és szerepet vállalnak benne mindazon személyek, akik a tanulóval kapcsolatban állnak – családtagok, testvérek, önkéntesek. A tanulóval és családjával egyeztetett egyéni támogatási terv kidolgozása segíthet a világos és teljesíthető célok kitűzésében, amelyek alapján kezelhetők a problémák, és nyomon követhető az előrehaladás.

Példa a differenciált (háromszintű) tanulótámogatási rendszerre: Finnország

A finn alapfokú oktatási rendszer már régóta a befogadó filozófiára épül. Mindenki azonos alapfokú oktatásban részesül. Nincs streaming (képességek és teljesítmény szerinti különválasztás), sem nyomon követés, viszont a gyermekek egyéni támogatást kapnak az alapfokú oktatás sikeres elvégzéséhez. A Nemzeti alaptanterv iskola-előkészítő és alapfokú oktatásra vonatkozó módosításai (2010) a támogatás új, szisztematikus szervezési módját vezették be, amelynek lényege a lehető legkorábbi támogatásnyújtás a problémák felmerülésének, illetve súlyosbodásának megelőzése érdekében.

A fejlődés, a tanulás és az iskolalátogatás támogatása három kategóriára tagolódik: lehet általános, fokozott és speciális.

A mindenkit megillető általános támogatás a mindennapi tanítás és a tanulási folyamat szerves részét képezi. A fokozott és a speciális támogatás a több szakterületet felölelő szakmai csoportok általi gondos értékelésen és a hosszú távú igényekre választ adó egyéni tanulmányi terveken alapul.

Ha az általános támogatás nem elegendő, akkor egyéni értékelésre kerül sor, és az iskola diákjóléti csoportja tervet dolgoz ki a fokozott támogatásra vonatkozóan. Ezt követi a tanulmányi terv összeállítása.

Amennyiben a fokozott támogatás sem bizonyul elegendőnek, akkor újabb, átfogóbb pedagógiai értékelésekre kerül sor. Az oktatási szolgáltató információt gyűjt a tanároktól és az iskola diákjóléti csoportjától, és ennek alapján hivatalos határozatot hoz a speciális támogatást illetően. E döntést követően inkluzív egyéni oktatási terv készül.

További információk:

Downes, P., 2011, Multi/Interdisciplinary Teams for Early School Leaving Prevention: Developing a European Strategy Informed by International Evidence and Research (Multi- és interdiszciplináris csapatok a korai iskolaelhagyás megelőzésére: európai stratégia kidolgozása nemzetközi adatok és kutatások alapján).

ECORYS, Preventing early school leaving in Europe: Lessons learned from second chance education (A korai iskolaelhagyás megelőzése Európában: a második esélyt nyújtó oktatás során levont tanulságok), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2014.

Eurydice és Cedefop, Tackling Early Leaving from Education and Training in Europe: Strategies, Policies and Measures (A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem az európai oktatásban és képzésben: stratégiák, szakpolitikák és intézkedések), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2014.

Nouwen, W., Clycq, N., Braspenningx, M., and Timmerman, C., Cross-case Analyses of School-based Prevention and Intervention Measures, 6. sz. projektanyag, RESl.eu projekt, Migrációs és Interkulturális Tanulmányok Központja, Antwerpeni Egyetem, 2016.

További olvasnivalók:

Dynarski, M., Clarke, L., Cobb, B., Finn, J., Rumberger, R., and Smink, J., Dropout prevention: A practice guide, National Center for Education Evaluation and Regional Assistance, Institute of Education Sciences, U.S. Department of Education, Washington, D.C., 2008.

Lamb, S, Markussen, E, Teese, R, Sandberg, N, Polesel, J (szerk.) School Dropout and Completion: International comparative studies in theory and policy, Springer, Dordrecht-Heidelberg-London New York, 2011.

Rumberger, R.W. „Why students drop out of school”, itt: Gary Orfield (szerk.), Dropouts in America: Confronting the graduation rate crisis (131–155. o.), Harvard Education Press, Cambridge, MA, 2004.

Rumberger, R.W., and Lim, S. Why students drop out of school: A review of 25 years of research, California Dropout Research Project, UC Santa Barbara, 2008.